Mágikus kötések, oldások = Problémamegoldás?

• „Józan paraszti ésszel” megáldott emberek számára nyilvánvaló lehet, hogy egy belső családi konfliktust, szeretetlenséget nem lehet néhány mágikus kötéssel vagy oldással kiiktatni az életünkből. Ez a művelet, egyvalamire jó, mégpedig arra, hogy a hiszékeny ember tudatos része még jobban elfojtja a benne gyökerező problémát. Elhiteti magával, hogy ezután minden rendben!
• A pszichoterápiával foglalkozó ember tudja, hogy a belső problémáink átdolgozása fájdalommal jár és a meghaladás katartikus élményt ad. Ha ki akarjuk iktatni a szembesülés fájdalmát, csak önmagunkat csapjuk be. S a még mélyebben elfojtott probléma tovább fogja nehezíteni az életünket -más arcot öltve-, például betegség formájában.
• Amíg valaki azt vallja, és ebben megerősítést is kap, hogy megszállott, vagy rontás van rajta, addig önmagán kívül fogja keresni a megoldást, késleltetve a lélek fejlődését, gyógyulását. Nem tagadom, hogy léteznek mágikus erők, de az olyan egyénhez tudnak csak „kapcsolódni”, aki valamilyen belső problematika miatt fogékony rá. Ezeket felismerve, meghaladva válik védetté az ember, s nem külső rituálék által!

Én azt vallom asztrológusként, hogy a segítségnyújtásnak csak akkor van létjogosultsága, ha az egyén erre felkér bennünket!

• S nem a hozzátartozó! Minden terápia csak akkor lehet sikeres, ha mögötte tudatos elhatározás van a változás irányába. Ennek hiányában még nem jött el az idő a beavatkozásra.
• Akkor sem, ha a legjobb jó szándék vezérel is bennünket. Ismerjük a mondást: A pokolba vezető út is, jó szándékkal van kikövezve! Mindenkinek joga van a saját megtapasztalásainak begyűjtéséhez, a saját poklaihoz, még ha időnként ez fájdalommal is jár. Senkitől nem vehetjük el a fejlődés lehetőségét!
• Kellő önismerettel nem rendelkező egyén kezében, így az asztrológuséban is, mindenféle szellemi, „mágikus” képesség, eszköz olyan, mintha egy gyermek kezébe veszélyes fegyvert adnánk. Ezt hibás belső beidegződései, személyiségpatológiái, téves küldetéstudata alapján fogja használni. Ezért volt fontos a múltban minden szellemi iskolában, hogy a belső képességek felébresztése csak az önismeret fejlesztésével párhuzamosan történhetett. Erről asztrológusként ma sem feledkezhetünk meg!

Minden tettünk, gondolatunk valójában mágikus cselekedet!

• A mágia szó erőt jelent, mégpedig előjel nélkül! Mindig az adott cselekedet valódi, belső motivációja dönti el, hogy az a fekete vagy a fehér kategóriába kerül-e. S ez nem azonos azzal, amit kifelé eladunk másoknak jóhiszeműségünkről, segítőkészségünkről. „Gyümölcséről ismerszik meg a fa”, tehát a valódi motiváció –utólag-, az eredményben válik láthatóvá. S minden tettünk gyümölcse visszaszáll ránk! Amibe beleavatkozunk, az a sorsunk részévé válik! Ezért jól nézzük meg, mibe nyúlunk bele!
• Még egy nagyon fontos dolog: Minden segítő hivatású embernél, így az asztrológusnál is, alapvetően két dolog határozza meg azt, hogy milyen hatékony. Az egyik a szakmai tudása és tapasztalata, a másik pedig a mindenkori személyiségállapota. Az információ mindig a személyiségének szűrőjén keresztül érkezik meg a segítségkérőhöz!
• S akinek a belvilága homályos, az a legszebb, legtisztább dolgokat is csak torzítva tudja továbbadni. Aki maga is tele van problémákkal, nehézségekkel a privát életében, az segítségnyújtás közben folyton belegabalyodik a hasonló helyzetekbe.
• Soha sem attól hiteles segítő valaki, hogy más ezt állítja róla. A mérce a mindenkori önismereti szintje, mely a gyakorlati, hétköznapi életében érhető tetten. Ez nem azt jelenti, hogy soha nincs problémája! Hanem azt, hogy azokon aktívan átdolgozza magát és minden nehezebb élethelyzet után erősebb, érettebb lesz!

Vallom, hogy a szellemi úton járó, hitelességre törekvő embernek, így az asztrológusnak is még sokkal inkább helyt kell állni a hétköznapi világban, mint a többieknek!

• Hiszen rendelkezik ehhez megfelelő erőforrásokkal, technikákkal. Méltó útmutatóvá csak így válhat. Az emberélet legszentebb feladata nem más, mint az anyagvilág (a földi valóság) átszellemiesítése. Ez sokféle ösvényen, de mégiscsak egyféle módon történhet. Önmagunk valódi feltárásán keresztül a szellemi törvényeket fokozatosan megismerve, megélni azokat a hétköznapi, emberi mivoltunkban.
• Mindennapi apró cselekvésünket is át kell, hogy hassa az élet mélységes tisztelete, s az öröm, hogy ennek a munkásai lehetünk. Ekkor már nem azért tartja be valaki a törvényeket, mert kötelező, hanem mert belülről éli azokat. Tudja, hogy minden, amit elindít magától, legyen az jó vagy rossz, visszatér hozzá!
• A Tudás fájának gyümölcséből már a Paradicsomban ettünk. De vajon megadjuk-e magunknak az időt arra, hogy a tudásunk bölcsességgé váljon?
• Emberi hiszékenységünk vámszedői elfelejtik azt a fontos tényt, hogy minden tanító, vezető és mester a praxison (gyakorlaton) keresztül munkálta ki magát hosszú éveken, évtizedeken keresztül. Ma már bárki -törvényi szabályozás hiányában-, egy gyorstalpaló hétvégi, „megvilágosító” tanfolyam után emberekkel foglalkozhat. Lelke rajta, csak a saját erkölcsi mércéje befolyásolja! Ilyen időket élünk.